Nemrég költöztünk ki ideiglenesen külföldre. Mivel egyenlőre úgy néz ki, nem maradunk sokáig, nem nagyon költünk dekorációra, így jobb híján az üres falakat nézzük. Illetve dehogy, mert Móni barátnőméktől búcsúzóul kaptunk egy nagy méretű képet, ami most a falra celluxolva emlékeztet az otthoni utcabeliekre. :) Továbbá az 1dolláros boltban vettem egy falinaptárat, amit szétvágtam, így 8 afrikai állat is figyel a falról. Azért nem 12, mert a legyekkel körülvett bivaly, a tátott szájú, sárga fogú viziló olyan csúnyák voltak, hogy nem vitt rá a lélek, hogy kiragasszam, a további 2 pedig a srácok kíváncsiságának esett áldozatul, még mielőtt kitapétáztam volna velük a hálószobát.
A magyarországi házunknak kiindulásunk előtt nem sokkal készült el a tetőtere, így ha hazaérünk, úgyszintén kopasz falak várnak ránk. Az alsó szintet is mindössze pár tájkép díszítette, jobb híján kapcsos képkeretben. Bosszankodtam is vele, mert a képkeret mérete és az előhívatott fotó mérete valahogy sosem passzolt igazán, így vagy a képből kellett lesarabolnom, vagy a képkeretet kellett átalakítani. Egy ilyen átalakítós hadműveletet átélt képkeret 2 perc függeszkedés után a járólapon kötött ki (darabokban persze).
Aztán megtaláltam a kézenfekvő megoldást: vászonképeket fogok csináltatni, és feltenni az üresen tátongó falakra. Mióta élőben láttam ilyesmit, azóta tudom, hogy KELL nekem is. Többféle méretben elkészíttethető 20x30 centisől 60x80 cm-es méretűig, és akár egyetlen képet helyezek rá, akár egy scrappelt oldalt, mindenhogy nagyon látványos tud lenni. További két érv is szól emellett a kapcsos keretekkel szemben: nem csúftják el fémszínű kis kapcsok a szélét, és nem tükröződik. A Cewe ingyenes Fotóvilág rendelőszoftverével, vagy az online szerkesztő programjával többfotós kollázsokat is lehet készíteni, így a Photoshophoz nem értők lehetőségei sem korlátozódnak csupán egyetlen fényképre.
